58 videó - 1950

Olivier Messiaen (1908. december 10. – 1992. április 27.) francia zeneszerző, orgonista és ornitológus. Zenei nyelve félreismerhetetlenül egyedi, műveit mély áhítat, erő és tisztaság hatja át.

Élete

Messiaen előszeretettel alkalmaz szimmetrikus mintákat mind ritmus, mind hangmagasság tekintetében.

Hangkészlet

A limitált transzpozíciós lehetőségekkel rendelkező módusok határozzák meg Messiaen harmónia- és dallamvilágát. Ezek olyan hangsorok, melyeket 12-nél kevesebbféleképpen lehet transzponálni.

Madárdal

1952-től kezdve Messiaen egyre inkább zenéjébe integrálta a madarak énekét. Hihetetlen pontossággal jegyezte le a madárcsicsergéseket, amik sokszor egész művek alapanyagául szolgáltak. (Le merle noir, Oiseaux exotiques, Réveil des oiseaux, Catalogue d'oiseaux)

Szerializmus

Néhány művében, legszembetűnőbben a Mode de valeurs et d'intensités címűben, Messiaen a szerializmus technikájához fordul. Ezeknek a műveknek azonban nem tulajdonított akkora jelentőséget, mint amekorrát a muzikológusok tulajdonítanak nekik.

Művei
Avignonban született Cécile Sauvage költőnő és Pierre Messiaen angoltanár, Shakespeare-műfordító idősebb gyermekeként. A párizsi Conservatoire-ban orgonát Marcel Duprétől, zeneszerzést Charles-Marie Widortól, majd Paul Dukastól tanult. 1931-től haláláig (azaz 61 évig) a párizsi Sainte-Trinité templom orgonistája volt.

A II. világháborúban besorozták katonának, fogságba esett és egy hadifogolytáborba került. Itt írta egyik leghíresebb művét (Quatuor pour la fin du temps), melynek bemutatója is a táborban volt, 1941-ben.

1932-ben feleségül vette a hegedűs és zeneszerző Claire Delbos-t, aki hosszú betegség után 1959-ben meghalt. Két évvel később Messiaen Yvonne Loriod-val kötött házasságot, aki zongoristaként zongoraműveinek hiteles tolmácsolója és ihletője volt.

1941-től 1978-ig a párizsi Conservatoire tanára volt. Vendégoktatóként 1947-ben Budapesten is tanított.

1992-ben Párizsban halt meg.

Zenei nyelve

Messiaen zenéjét mély vallásossága határozza meg. Műveinek témaválasztása gyakran teológiai kérdések köré szerveződik. Nagy hatással volt rá az indiai zene (elsősorban annak ritmikája), a gregorián és a görög metrika. Zenéjének jellemzője a mesterséges skálák (modusok) és ritmikai képletek használata, szövegek átalakítása zenévé.

Olivier Messiaen francia zeneszerző művei.

La Dame de Shalot – 1917 (Grenoble)
Deux ballades de Villon – 1921 (Paris)
La Tristesse d'un grand ciel blanc – 1925 (Paris)
Offrande au Saint Sacrement – 1925-30 cca.
Le banquet céleste: Méditation (pour la fête du Saint-Sacrement) – 1926 (Fuligny)
Esquisse modale – 1927 (Paris)
Le Banquet eucharistique – 1928 (Fuligny)
L'Hôte aimable des âmes – 1928 (Fuligny)
Fugue in D Minor – 1928 (Paris)
Prélude (orgonára) – 1928? cca.
Variations écossaises – 1928? (Paris)
Préludes – 1928-1929 (Fuligny)
Diptyque: Essai sur la vie terrestre et l'éternité bienheureux – 1929 (Paris)
Les offrandes oubliée: Méditation symphonique – 1930 (Fuligny)
La Mort du nombre – 1930 (Paris)
Simple chant d'un âme – 1930 (Paris)
Trois mélodies – 1930 (Paris)
Le Tombeau resplendissant – 1931 (Fuligny)
Apparition de l'église éternelle – 1931 (Paris)
Fantasie burlesque – 1932 (Paris)
Hymne au Saint Sacrement – 1932 (Paris)
Thème et variations – 1932 (Paris)
L'Ascension – 1932. május (Paris) - 1932? (Neussargues?)
L'Ascension: Quatre Méditations Symphoniques – 1933 (1., 4. tétel) (Neussargues); 1934 (2., 3. tétel) (Paris)
Mise – 1933 (1., 4. tétel) (Neussargues); 1934 (2. , 3. tétel) (Paris)
Fantaisie pour violon et piano – 1933 (Paris)
Pièce pour la tombeau de Paul Dukas – 1935 (Grenoble)
Vocalise-Etude – 1935 (Paris)
La Nativité du Seigneur: Neuf méditations – 1935 nyara (at Grenoble)
Poèmes pour Mi – 1936 (Petichet); 1937 (hangszerelés) (Paris)
Fête des belles eaux – 1937 (Paris)
O sacrum convivium! – 1937 (Paris)
Deux monodies en quarts de ton – 1938 (Paris)
Les Corps glorieux: Sept visions brèves de la vie des ressuscités – 1939
Chants de terre et de ciel – 1939 (Petichet)
Quatuor pour la fin du temps – 1940-1941 (Görlitz)
Choeurs pour une Jeanne d'Arc – 1941 (Neussargues)
Musique de scène pour un Oedipe – 1942 (Paris)
Visions de l'amen – 1943 (Paris)
Rondeau – 1943 (Paris)
Trois petites liturgies de la Présence divine – 1943. november 15. - 1944. március 15. (Paris)
Vingt regards sur l'Enfant-Jésus – 1944. március 23. - szeptember 8. (Paris)
Chants des déportés – 1945
Harawi – 1945. június 15. - szeptember 15. (Petichet)
Turangalîla-Symphonie – 1946. július 17. - 1948. november 29.
Cinq rechants – 1948. december (Paris)
Cantéyodjayâ – 1949
Messe de la Pentecôte – 1949 (Tanglewood, Lenox, MA); 1950 (Paris)
Quatre études de rythme – 1950 (1. tétel) (Paris); 1949 (2. tétel) (Darmstadt), 1949 (3. tétel) (Tanglewood, Lenox, MA); 1950 (4. tétel) (Paris)
Livre d'orgue – 1951-52
Timbres-durées – 1952
Le Merle noir – 1952. március (Paris)
Réveil des oiseaux – 1953
Oiseaux exotiques – 1955. október 5. - 1956. január 23.
Catalogue d'Oiseaux – 1956. október - 1958. szeptember 1.
Chronochromie – 1959-1960
Verset pour la fête de la Dédicace – 1960. december (Paris)
Sept haïkaï – 1962
Couleurs de la cité céleste – 1963
Prélude (zongorára) – 1964
Et exspecto resurrectionem mortuorum – 1964 (Petichet)
La Transfiguration de Notre Seigneur Jésus-Christ – 1965. június 28. - 1969. február 20.
Méditations sur le mystère de la Sainte Trinité – 1969 (Paris)
La Fauvette des jardins – 1970 (Petichet)
Des canyons aux étoiles... – 1971-1974
Saint François d'Assise – 1975-1979
Livre du Saint Sacrement – 1984
Petites esquisses d'oiseaux – 1985
Chant dans le style Mozart – 1986
Un vitrail et des oiseaux – 1986
La Ville d'en haut – 1987
Eclairs sur l'Au-Delà – 1988-92
Un sourire – 1989
Concert à quatre – 1992
Monodie – ?
Quatre inédits – ?
Pièce pour piano et quatuor à cordes